Az OTP jogerősen pert vesztett a Magyar Állam ellen, de nem nyugszik bele

Az OTP jogerősen pert vesztett a Magyar Állam ellen, de nem nyugszik bele   

A milliárdokról szóló per tárgya az volt, hogy egy megállapodás alapján az OTP vállalta a lakáscélú állami támogatások elszámolásának pénzügyi lebonyolítását, melynek keretében az OTP elbírálta az igénylők lakáshitelek iránti kérelmét, folyósította a támogatásokat, gondoskodott az állam javára szóló jelzálogjogok, valamint az elidegenítési és terhelési tilalmak ingatlan-nyilvántartási bejegyzéséről is. A tevékenység elvégzéséért az OTP bankot költségtérítés illette meg, a lakáscélú támogatások után 1,5 %, a megelőlegező kölcsön megkötött szerződés szerinti összege, a fiatalok otthonteremtési támogatása és a korábbi adó-visszatérítési támogatás után pedig 3 %. 

A fentieken túl a Magyar Állam bizonyos feltételek mellett köteles volt megtéríteni a hitelintézetnek a hitelintézettől felvett és a számviteli törvény rendelkezési szerint behajthatatlanná vált kölcsön, valamint járulékai együttes összegének 80 %-át is. 

Az OTP eredménytelenül hívta fel a Magyar Államot a 2009. harmadik negyedévre vonatkozó teljesítésre, mivel a Magyar Állam uniós joggal összhangban lévő kormányrendeletre való hivatkozással úgy ítélte meg, hogy mentesül a 2004. május 1.-én, vagy az ezt követően kötött kölcsönszerződéseket illetően előírt kötelezettségek alól.  

Ezt követően az OTP keresetet nyújtott be a Fővárosi Törvényszékhez, melyben a Magyar Államkincstár tűrésre kötelezése mellett a Magyar Állam 1.261.506.204.- Ft és járulékainak megfizetésére kötelezését kérte.

A Magyar Állam és az Államkincstár az OTP Bank keresetének elutasítását kérve többek között azt állította, hogy a vállalt garancia (a továbbiakban: állami garanciavállalás) az uniós jog értelmében tiltott állami támogatásnak minősül.

A Fővárosi Törvényszék az OTP Bank keresetét elutasította. A Fővárosi Ítélőtábla ezt az ítéletet hatályon kívül helyezte, megállapítva ugyanakkor, hogy indokolt lehet ezen állítólagos állami támogatás belső piaccal való összeegyeztethetőségének az EUMSZ 107. cikk (2) és (3) bekezdése alapján történő vizsgálata, a Fővárosi Törvényszéket pedig új eljárás lefolytatására utasította. 

A Fővárosi Törvényszék szerint az előtte folyamatban lévő jogvita elbírálásához az uniós jog értelmezése szükséges. Amennyiben ugyanis az említett garanciavállalás nem minősül tiltott állami támogatásnak, vagy az a belső piaccal az EUMSZ 107. cikk (2) és (3) bekezdése alapján egyébként összeegyeztethető támogatásnak minősül, akkor adott esetben felmerülhet, hogy a Magyar Állam érvényes jogalap nélkül szüntette meg a megbízási szerződést. 

E feltételek mellett a Fővárosi Törvényszék úgy határozott, hogy a per tárgyalását felfüggesztiette és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:

1.) Állami támogatásnak minősül-e, és ha igen[,] a belső piaccal összeegyeztethető-e a [2001. évi rendelet] keretében nyújtott és Magyarország[nak az] [e]urópai [u]niós csatlakozását megelőzően vállalt állami garanciavállalás[?]

2.) Amennyiben a fenti rendelet keretében nyújtott állami garanciavállalás a belső piaccal összeegyeztethetetlen, [az uniós] jog alapján hogyan orvosolható az érintetteknek okozott esetleges érdeksérelem[?] 

Az Európai Unió Bírósága 2015 március 19.-én kelt C-672/13. számú ítélete szerint : 

A Magyar Állam által a lakáscélú állami támogatásokról szóló 12/2001. (I. 31.) Korm. rendelet 25. §-ának (1) és (2) bekezdése értelmében biztosított, kizárólag a hitelintézeteket megillető állami garanciavállalás első megközelítésben az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett „állami támogatásnak” minősül.

Feltételezve, hogy a kérdést előterjesztő bíróság az alapügyben vizsgált állami garanciavállalást az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett „állami támogatásnak” minősíti, az ilyen garanciavállalást új támogatásnak kell tekinteni, és az ennek következtében az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdése alapján az Európai Bizottságnak történő előzetes bejelentési kötelezettség alá tartozik. A kérdést előterjesztő bíróság feladata megvizsgálni, hogy az érintett tagállam eleget tett-e ezen kötelezettségnek, ha pedig nem tett eleget, e garanciavállalást jogellenesnek nyilvánítani. 

Az alapügyben vizsgálthoz hasonló, az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdésének figyelmen kívül hagyásával nyújtott, következésképpen pedig jogellenes állami garanciavállalás kedvezményezettjeit az uniós jog alapján nem illeti meg jogorvoslat. 

Az uniós jog szerint a jogellenes állami garanciavállalás kedvezményezettjeit az uniós jog alapján nem illeti meg jogorvoslat. 

Ezek után a peres eljárás folytatódott a Fővárosi Törvényszéken, ahol 15.G.41.864/2013. ügyszámon indult peres eljárásban, később 3.G.42.116/2017/7. számú 2018. január 13. napjával jogerős ítélet alapján az OTP bank kereseti kérelmét elutasították. 

Annak ellenére, hogy a 2018. január 13. napján kelt és fellebbezés hiányában jogerős ítélettel az OTP kereseti kérelmét elutasították, a bank az Alkotmánybírósághoz fordult,alkotmányjogi panasszal élt,mely panaszt az Alkotmánybíróság elutasította. 3241/2019 (X. 17.) Ab határozatával. 

A véleményem szerint az ügyben a jogi helyzet teljesen egyértelmű, ugyanis az állami támogatás és garanciavállalás -mely mellett a hitelezői tevékenység gyakorlatilag így teljesen "kockázatmentes"-, amennyiben uniós jogba ütközik, akkor jogellenes és nem lehet érvényesíteni az állam által vállalt kötelezettségeket. 

A fentiekkel kapcsolatban a Magyar Államkincstár elnökéhez fordultam. 

Bugár Csaba elnök úr 2021. október 20. napján kelt írásbeli tájékoztatása szerint a 3.G.42.116/2017. számú per tárgyával azonos jogalapra hivatkozással az OTP Bank Nyrt. ismételten pert indított és a jogvita jelenleg is folyamatban van a Fővárosi Törvényszéken. 

... a cikk hamarosan folytatódik :) 

bankcsapda